Az elmúlt években a minimalizmus egy befolyásos és mindenütt jelen lévő trenddé vált, amely messze túlmutat a egyszerű dekoráción. A „kevesebb több” elvén alapuló élet- és designfilozófiává vált.
A minimalizmus nem csupán a polcok kiürítését vagy semleges színek használatát jelenti, hanem arra is rávilágít, hogy mi az, ami valóban szükséges egy otthonban, és mi az, ami csupán szokás. Egyesek számára ez a gondolat nem marad elméletben, hanem teljesen átalakítja életmódjukat.
Ez a helyzet egy 57 és 60 éves házaspár esetében, akik ezt a filozófiát a végletekig vitték: úgy döntöttek, hogy szinte teljesen lemondanak a bútorokról a házukban, és ezt a döntést nemcsak az egyszerűség iránti elkötelezettségüknek, hanem a kiadások csökkentésére és a megtakarításra irányuló stratégiájuknak is tekintik.
A bútorok nélküli élet minimalizmusa
Életfilozófiaként értelmezve a minimalizmus azt javasolja, hogy csökkentsük a felesleges dolgokat, és koncentráljunk a lényegre. A háztartásokban ez azt jelenti, hogy kevesebb tárgy, kevesebb bútor és kevesebb anyagi javak függőségével lehet elérni a kényelmet.
A hagyományos otthonfogalommal ellentétben, amely a bútorok fokozatos felhalmozásával társul, a minimalizmus megkérdőjelezi, hogy minden, amit vásárolunk, valóban szükséges-e, vagy inkább társadalmi szokásoknak és kulturális elvárásoknak felel meg.
Ennek a párnak az esetében a kiindulási pont nem egy radikális döntés vagy ideológiai manifesztum volt, hanem egy másfajta módszer a mindennapi élet megszervezésére egy világos, kertesházban, amelyben gyakorlatilag nincs bútor, ahogyan azt a történetüket bemutató publikáció írja.
A házban csak egy kis bambuszasztal van a számítógépnek és két egyszemélyes matrac az alváshoz. A legtöbb időt a padlón, jógamatracokon töltik, ami ellentétben áll azzal, amit a társadalom általában elvár a nyugdíjkorhatárhoz közeledő emberektől.
Ebben az életszakaszban a leggyakoribb, hogy kényelmes kanapékba, fekvőfotelekbe vagy passzív kényelmet maximalizáló bútorokba fektetnek be. Ők azonban inkább elhatárolódtak ettől az elképzeléstől.
A nap nagy részét a padlón töltik, és biztosítják, hogy még soha nem érezték magukat ilyen jól. Bár elismerik, hogy még mindig ideálisnak tartják egy nagy kanapé kényelmét, nem lennének hajlandók lemondani az életmódjukban talált előnyökről.
Fokozatos átállás a bútorok nélküli életre
Az átállás erre az életmódra fokozatos volt. 2008 óta a pár egyre kevesebb holmival élt és egyre egyszerűbb életet próbált ki, de soha nem gondolt arra, hogy szinte teljesen lemondjon a bútorokról.
Az ötlet akkor merült fel, amikor meghallgattak egy podcastot bútorok nélkül élő emberekről. Akkoriban éppen egy teljesen berendezett kunyhóba készültek költözni egy vidéki területen, de a terv végül nem valósult meg.
A fordulat akkor következett be, amikor lehetőség nyílt egy bútorok nélküli, vonzó és főleg megfizethető, kert által körülvett lakás bérlésére. „Úgy tekintettem rá, mint egy jelre, hogy itt az ideje megpróbálni bútorok nélkül élni” – mesélik.
„Kezdetben elkövettünk néhány hibát. Vettünk egy olcsó, alacsony futont alváshoz, de ez rossz választásnak bizonyult a hátunknak, ezért gyorsan kidobtuk, és a kempingmatracainkat választottuk” – magyarázzák.
A bútorok nélküli élet gazdasági előnyei
A pár szerint ez a fajta minimalizmus különböző előnyökkel jár, és közvetlen hatással van a kiadásokra. A kanapék, székek, nagy asztalok, polcok vagy ágyak hiánya jelentős megtakarítást jelent, mind a kezdeti befektetés, mind a karbantartás tekintetében.
Nincs szükség kárpitok cseréjére, sérült bútorok pótlására, sem a lakás új divatirányzatokhoz való igazítására. Ehhez hozzátartozik a költözéssel kapcsolatos sokkal alacsonyabb költség, mivel a költözés folyamata drasztikusan leegyszerűsödik – ez különösen fontos azok számára, akik értékelik a mobilitást és gyakran költöznek.
Ez az életmód az indirekt fogyasztást is csökkenti. Kevesebb bútor kevesebb dekorációs igényt, kevesebb impulzusvásárlást és kevesebb tárgy felhalmozódását jelenti, amelyek végül rendetlenséget okoznak.
Pénzügyi szempontból ez egy könnyebb és kiszámíthatóbb kiadási struktúrát eredményez, ami megkönnyíti a megtakarítást, még akkor is, ha nincs erre vonatkozó szigorú stratégia. A lakás berendezésére nem fordított pénzt más célokra lehet fordítani, például élményekre, utazásokra, hosszú távú megtakarításokra, vagy egyszerűen csak nagyobb anyagi nyugalomra.
Hatások a testre, az elmére és a mindennapi életre
A hatás azonban nem csak gazdasági. A pár egyértelmű javulást tapasztalt a fizikai jólétben, és azt állítja, hogy „körülbelül egy hónap alatt kezdtük el érezni, hogy fizikailag erősebbek lettünk”.
Nincsenek székek vagy kanapék, amelyekbe órákig „beleülemülhetnek”, ezért gyakran változtatják a testhelyzetüket, gyakrabban állnak fel, és szinte észrevétlenül aktívak maradnak.
A házimunkák is egyszerűbbé váltak. Kevesebb felület és kevesebb tárgy miatt a takarítás gyors és könnyű, és a lakás szinte automatikusan rendezett marad.
Ez a térérzet és könnyedség, ahogy magyarázzák, hozzájárul a nagyobb lelki nyugalomhoz és a otthonhoz fűződő lazább viszonyhoz. Még a pár által befogadott macska is úgy tűnik, hogy élvezi a bútorok hiányát, kihasználva a szabad teret, hogy mozogjon és játsszon, ami egy hagyományos otthonban aligha lenne lehetséges.
A társasági élet korlátai és alkalmazkodás
Mindketten elismerik, hogy ez az életmód nem univerzális és nem is alkalmazható könnyen mindenki számára. Ezért úgy döntöttek, hogy alkalmazkodnak a társadalmi életükhöz, hogy ne hozzák kényelmetlen helyzetbe a vendégeiket.
Ahelyett, hogy embereket fogadnának otthonukban, inkább a szabadban találkoznak, kirándulnak vagy kávézókban és éttermekben beszélgetnek. Így maradnak hűek a döntésükhöz, anélkül, hogy bárkinek is rákényszerítenék a gyakorlatilag bútorok nélküli térben való tartózkodás élményét.
